Nagycsütörtökön az egyház az utolsó vacsorára emlékezik, ezzel kezdődik a szent három nap, amikor a keresztények Krisztus megváltó áldozatát ünneplik az egész világon.
Nagycsütörtök délelőtt a püspöki székhelyeken krizmaszentelési misét mutattak be a főpásztorok az egyházmegye papságával koncelebrálva. Ekkor szentelték meg az olajokat, amelyeket a keresztelés, a bérmálás, a papszentelés, a templomszentelés és a betegek szentségének kiszolgáltatásakor használnak.
A papság a mise keretében megújította szenteléskor tett fogadalmait.
Nagycsütörtökön este az utolsó vacsorát idézik fel a katolikus templomokban. A szentmise Krisztus dicsőítésével kezdődik. Az orgona, a templomok csengői és harangjai ez után elhallgatnak és csak a nagyszombati vigília szertartáson szólalnak meg újra. A hagyomány szerint a világ harangjai ilyenkor „Rómába mennek”, ahol közösen gyászolják Jézust – írta ismertetőjében a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia (MKPK).
Kitértek arra: Jézus az utolsó vacsorán önmagát adta tanítványainak, az emlékezésen keresztül pedig minden keresztény hívőnek. „Saját testét adta áldozatul értünk, vére pedig lemossa bűneinket és az örök halált” – fogalmaztak.
A nagycsütörtöki szentmise része a lábmosás szertartása: megjelenítik, hogy Jézus megmosta tizenkét tanítványának lábát.
A szentmise végén a miséző pap minden díszítést eltávolít az oltárról, annak jelképeként, ahogy Krisztust megfosztották ruháitól. Az Oltáriszentséget egy külön kápolnába viszik, ott őrzik a nagyszombati vigília szentmiséig.
A szertartásnak csendben, a hívek elbocsátása nélkül van vége.