Sör, virsli, avagy éljen május elseje! – Izgalmas fotók és egy legendás videó: így változtak a május 1-jék a szocializmustól napjainkig

Felvonulás, zászlólengetés, jelszavak együttes üvöltése, integetés a vezetők felé, léggömberegetés, majd ujjé, ki a ligetbe, ahol a kifogyhatatlan, ingyenes sör és virsli kombóból mindenki annyit evett és ivott amennyit csak bírt. Volt amikor hiánycikk volt a virsli, a sörellátás meg a jó idő beálltával arányosan akadozott, ezért a felvonulók nem hagytak semmit a potya pultokon. Május elsejének estéjén tántorgó férfiakat kísért haza a család, a munkások május másodikán sem dolgoztak sokat, ki kellett pihenni az előző napi ünnep gyomorkínjait.

A kötelező felvonulással kezdődött a májusi mulatság Foto : Fortepan Anders Gyula

Éljen május elseje, énekszó és tánc köszöntse, ezekkel a sorokkal kezdődött a szocialista rendszer legnépszerűbb tavaszi ünnepét dicsérő dal. Az emberek március 15-ét 1945 és 1989 között nem úgy ünnepelték ahogy szerették volna, állambiztonsági jelentések sokasága írt anno a zászlógyomlálásokról, amikor is a Nemzeti Dal emlékére a vörös lobogókat eltüntették éjjel a piros-fehér-zöld trikolór mellől.

Az április 4-ei megemlékezések sokakban nem a felszabadulást, hanem a szovjetek dúlását idézték fel, csak azok mentek ki ilyenkor a térre, akiknek muszáj volt, a csendes ellenállók otthon bosszankodtak, szidva a rendszert, lehúzott redőny mögött, nehogy valaki meghallja.

Ám május elseje más volt, ott valóban felszabadultan lehetett lazulni, még a máskor morcos munkásőr is csak mosolygott, ha ezen a napon egy munkás sör iránti szeretete kibillent az egyensúlyból.

1959 május 1 majális Ajka-Fortepan Bauer Sándor

Május elsején a gyár, a munkaadó fizette az ételt és az italt Foto: Fortepan Bauer Sándor

A léggömböket, a zászlókat, a vurstlit értjük, hisz jobb esetben május elsején már ott toporog az ajtó előtt a nyár, móka, kacagás, gyerekzsivaj, körhinta, céllövölde s mindez ingyen, a gyár, a munkaadó vagy éppen állam bácsi ajándékaként. De miért pont virsli és sör?

Szűcs Róbert tiszazugi néprajz kutató szerint május elseje a gyárak munkásainak volt az ünnepe, a vidék, a földművelők csak a szocializmusban, a termelő szövetkezetek létrehozásával kapcsolódtak be az ünneplésbe. Ezzel párhuzamosan vették át a munkások ünnepének gasztronómiai hagyományait, vagyis a sört és a virslit, hiszen a paraszti szokás szerint vidéken a mulatságoknál a bor, a pálinka és frissen sült húsok, kolbászok kerültek az asztalra. Május elseje viszont pont arról szólt, hogy asztal sem volt, egy pár virslit meg bárhol el lehet fogyasztani.

Szent Józseftől a körhintáig

A katolikus egyház is a munka ünnepének tartotta május elsejét, Szent Józsefnek, a munkások védőszentjének születésnapja folytán. A tradíció kicsit feledésbe merült, ám amikor a szakszervezetek május elsejét a munkásosztály, később a munkások napjának kiáltották ki és az országok munkaszüneti napot rendeltek el – Magyarországon 1945-től – akkor XII Pius pápa gyorsan felidézte a múltat, hogy a keresztény munkások is ünnepelhessenek.

A magyar néphagyomány a termékenységet szimbolizáló májusfa állításával emlékezett meg az első májusi napról, a tavaszi vetések bő terméséért imádkozva, a legszebb lányok udvarába állították fel a legények a színes szalagokkal teleaggatott zöldellő fát.

A munkásosztály 1890-től sajátította ki magának ezt a napot, egy chicagói sortűz emlékére. Nem ez volt ez egyetlen május elsejei rendőrroham, volt belőle része a magyar munkásoknak is az 1930-as években, de ma már ez a nap ott van a nemzetközi ünnepek sorában a karácsony és a húsvét mellett.

1959 május 1virsli-Fortepan Bauer Sándor

Senki nem akarta tudni, miből is készül az olcsó virsli Foto: Fortepan Bauer Sándor

A virsli gyárakban készült, olcsó volt, ezért válhatott a munkásosztály kedvencévé. Homoki András élelmiszeripari szakmérnök szerint a szocializmus olcsó virslijéről jobb ha senki nem tudta miből készül:

-Ez nem a minőségi termék volt, nem a roppanós bécsi, fehér frankfurti vagy klasszikus olasz, lóból készült virsli – a lóversenyek utolsó helyezettjeit nem véletlen hívta Budapest népe virslinek – ezek maradékból készültek, tömegtermelésben. Lehetetlen kibogozni mi is volt benne, de előállítási költsége minimális volt, nem vesztett sokat az, aki ezt ingyen adta.

A szakértő szerint ugyanez volt a helyzet a helyzet az 1950-1985 közötti korszak olcsó sörével, amit ráadásul az ingyenes osztásnál jól fel is vizeztek, habosítottak, a potya sör túl nagy, az ital mennyiségét csökkentő habja miatt nem illett panaszkodni, inkább azonnal megittak egy másikat a munkások. Meg még egyet és még egyet, ez ment estig.

– El lehet képzelni, hogy mi történt, ha erre még felült valaki a körhintára, mert anélkül sem volt rendes május elseje – emlékezett vissza a Martfűi Tisza Cipőgyár egykori népművelője, Erzsi néni. – Az ünnep után csak lézengtek az emberek a gyárban, feküdtek, szédültek, sorokban álltak az üzemorvos rendelője előtt. A termelésbe előre be volt kalkulálva, az ingyen sör és az ingyen virsli után csak három nappal áll vissza a megszokott munkarend, a kiesést kötelezően bevállalt, elvileg persze önkéntes kommunista szombatokon kellett behozni. De akkor legalább még volt munka, volt gyár.

1983 május 1 majális-Fortepan Hlatky Katalin-Főkert

Május elseje nem létezett „sergő” nélkül Foto: Fortepan Hlatky Katalin-Főkert

A cikkünk alatti galériánk segítségével nosztalgiázhat egyet: Nem csak a szocializmus időszakából válogattunk, de az „újkori” május 1-jék képeiből is. igaz, a virsli és a sör már nem volt ingyen az MSZP-s rendezvényeken, és a a kedves vezetőknek való integetős felvonulást is felváltották az óta a Nagy Futam és más, hasonló rendezvények. És persze, ne feledkezzünk el a 2000-es évek elejének ikonikus RTL-es majális-videójárol sem, amiből annak idején megtudtuk, hogy kevés a „biztonsági szervezet”, „sok a veszedelem” május 1-jén, ami a „szeretet ünnepe” a Ligetben: